Halálos hangnyomás az ESA vasbeton tesztkamrájában

Az Európai Űrügynökség (ESA)  Large European Accoustic Facility (LEAF) épületében rendszeresen futtatnak olyan akkusztikai szimulációkat, amikben műholdak és más űrszondák fellövésekor keletkező rezgéshullámok hatásait vizsgálják, elsősorban annak kiderítésére, hogy a rakétaindítás által keltett vibráció milyen mértékben károsíthatja a kilövendő egységet.

A hangsugárzók őrületes teljesítményét minden körülmények között állniuk kell a kifüggesztett tesztpéldányoknak, és a zajszintről elmondható, hogy ez az ember által valaha kibocsátott egyik leghangosabb, egy 1 tonnás TNT robbanásának zajától mindössze 40 decibellel marad el.

Az 1989-ben Hollandiában felhúzott LEAF vasbeton tesztkamrája 84 négyzetméteres és 16,4 méter magas, és amúgy Európa egyik legnagyobb teljesítményű hangrendszerének számít, így sűrűn igénybe veszik különféle egységek és műholdak teszteléséhez.

A falon végigfutó gigantikus hangtölcsérek (szám szerint 4 darab, egyenként 25, 35, 80 és 160 Hz-es kibocsátott frekvenciákkal), továbbá a 10 kilohertzes tartományig üzemelő magasfrekvenciás generátorok „alsó hangon” 154 decibeles intenzitású hanghullámokat produkálnak a kamrában, ez pedig már megfelel annak a szintnek, mint amikor kilövéskor beindítják a rakétákat.

160 dB felett már szinte garantált a fizikai behatás, a dobhártya-beszakadás és a maradandó halláskárosodás, ha pedig feljebb tekerik a hangerőt, a megfelelő frekvencián akár ölni is képes, így minden lehetséges módon túlbiztosították a rendszert, hogy nyitott ajtónál, illetve ha valaki a kamrában rekedt ne lehessen csak úgy véletlenül élesbe billenteni a nagy ON gombot.

Itt pedig az ellentéte, ez is lehet kellemetlen, cserébe szép: Kínzó csend – süketszoba design