Kínzó csend – süketszoba design

Az óriás kék tüskés mennyezet és falak bármelyik sci-fi-ben vagy kortárs művészetek múzeumában megállnák a helyüket, sőt még valami középkori kínzóeszközt is be lehet képzelni, ahogy a padló és a plafon szép, lassan, de annál fenyegetőbben közelítenek egymáshoz, hogy végül krumplinyomóként végezzenek az ide bezárt áldozattal.

Persze szó sincs vérengzésről. A Vasarely-t megszégyenítő mintázatok, alakzatok a dán műszaki egyetem süketszobájában találhatóak (fenti kép). Egy totál csendesnek tűnő helyiségben, mondjuk egy könyvtárban 30 dB körül van a hangnyomás, míg egy ilyen speciális hangelnyelő elemekkel telepakolt és geometriailag is a hang-, rádió és mikrohullámok elnyelésére kialakított süketszobában általában 10 dB alatt. A szoba a hangok 99,9%-át elnyeli, teljesen visszhangmentes. 30 perc után az emberek többsége elkezd hallucinálni, 45 percnél meg általában senki sem bírja tovább – hiába tűnik nyugodt környezetnek, ahol minden zavaró tényező kizárható – így mégiscsak jól hasznosítható kínzókamraként is, csak nem úgy, hanem így.

Hivatalos Guinness rekord szerint a legcsendesebb süketszoba az amerikai Orfield laboratórium terme, ahol -9,4 dB a hivatalosan mért hangnyomás, míg a nem hivatalos rekordot a Salford Egyetem tartja -12,4 dB csendes szobájával. 0 dB az emberi hallásküszöb (egy rovar elrepülésének zaja 3 méterről), de mivel viszonyszámról van szó, (aminek az egyébként a logaritmikus skálája megfelel az emberi halló- és látószerv működésének), így ha mínusz 10 dB-es értéket próbáljuk értelmezni, akkor azt mondhatjuk, hogy fele olyan „hangos”, mint a 0 dB, vagy 1/16-a egy 30 dB-es könyvtárszoba „zajának”.

Az ilyen süketszobákat általában különböző akusztikai kísérletekre használják, illetve különböző készülékek zajkibocsátását tesztelik, legyen az egy Lotus Evora 414E REEVolution „motorhangja” vagy egy high-end hangfal. És persze nem minden az, aminek látszik: az éles acéltüskék látszatát keltő fenyegetően meredező piramisok valójában speciális habosított hangelnyelő anyagból kifaragott képződmények, a művészi, esztétikus megjelenés pedig csupán a véletlen műve, hiszen megtervezésükkor a design a legkevésbé sem számított. 100% funkcionalitásról, céleszközről van itt szó.

A süketszobák kialakításánál két cél lebeg a mérnökök szeme előtt:

Egyrészt a maximális zajelnyelés: ez nem hangszigetelést jelent, hanem a visszaverődés, azaz a visszhang minimálisra (lehetőleg minél közelebb a nullához) csökkentését jelenti. Biztos már mindenki hallott a legolcsóbb megoldásról, azaz kőzetgyapottal, kvarchomokkal vagy légbuborékos habszerű anyaggal töltött méteres tüskék helyett, ha szimplán üres tojástartó dobozokkal borítjuk be a nappali falát, akkor máris jelentős házimozi hangzásbeli javulást érhetünk el egy berendezés nélküli üresen kongó szobához képest. Persze csodát ne várjunk ettől, professzionális célra vagy esztétikai szempontok miatt léteznek nagyságrendekkel hatékonyabb és szebb megoldások.

Másrészt igyekeznek a süketszobát (akusztikai szempontból) minél inkább elszigetelni a külvilágtól, hangszigetelni, hogy semmiféle külső zaj ne szűrődhessen be, ami a mérést befolyásolhatná. A szakemberek persze itt sem viccelnek. Van olyan süketszoba, ami a föld alatt van egy betonbunkerben, vagy a méretéből adódóan inkább beton hangárban és ezen belül van még egy, magát a süketszobát tartalmazó helyiség, izmos rugókon felfüggesztve szinte lebeg, hogy a Föld rezgéseit se adja tovább.

Süketszobában nem csak hanghullámokat, de mikrohullámot vagy rádióhullámokat kibocsátó eszközöket is lehet tesztelni, így nem meglepő, hogy az Apple-nek is van pár ilyen tüskékkel telepakolt terme, pontosan 17 darab. Anno az iPhone 4 antennaproblémája megoldása mellett futó PR kampány részeként az amúgy titkolózó Apple a sajtónak is betekintést engedett pár ilyen terembe, ahol az antennánk tesztelése is történt.