Nem eszik rendesen az 1 kg-os etalon

Párizs közelében továbbra is nagy gonddal őrzik a kilogramnak mint hivatalos SI-mértékegységnek egy fémhengerből álló nemzetközi etalonját, amit a franciák nemes egyszerűséggel csak „Le Grand K”-ként emlegetnek. A tenyérnyi hengert még 1879-ben készítették el platinából és irídiumból, és azóta is a tökéletes kilogram-sztenderdként tekintenek rá, amihez csak viszonyítani lehet a többi súlymértéket.

Hogy védjék a külső hatásoktól (ujjakon lévő hidrokarbonát, nedvesség stb.), három burát is a henger fölé helyeztek, és ilyen körülmények között, hosszú évtizedekig lakat alatt tartják a súlyok és mértékek nemzetközi hivatalában. Nagyon ritkán, 40 évente egyszer azonban mégis előveszik Le Grand K-t (egy kis alkoholfürdő és polírozás után), hogy a világon létező több mint 80 darab replikájával összemérjék, mert ugyanis ha bárki a kilogramm pontos, sztenderd mértékét szeretné felhasználni, akkor ezt csak a másolatok alapján tudja megtenni, Le Grand K ülhet tovább békésen saját burájában.

A legutóbbi összeméréskor azonban szó szerint homok került a jól működő gépezetbe, a legutóbbi méréskor ugyanis azt vették észre a kutatók, hogy az eredeti fémhenger körülbelül 0,05 milligrammot vesztett a súlyából a replikákhoz képest, ami pont egy homokszemnek felel meg. Azóta is tanakodnak rajta, hogy ez mitől lehet, egyesek a másolatokat hibáztatják, mondván a gyakoribb igénybevételük miatt biztos azok gyarapodtak, de akadnak, akik szerint a burában a fémhengerből szivárgott el egy kismennyiségű gáz, egy biztos: kezd megdőlni a tökéletesség mértéke.

Mindenesetre már dolgoznak azon, hogy másféleképp sztenderdizálják a súly mértékegységét például a méterhez hasonlóan, ami Le Grand K mellett egy fémrúdként kezdte pályafutását, majd 1983-ban nyugdíjazták, és helyette már egy méternek azt a hosszúságot tekintik, amit vákuumban a fény 1/299.792.458 másodperc alatt tesz meg.

Ausztrál kutatók például egy egykilós szilíciumgömbben számolgatják az atomokat, hátha abból tudnak valamilyen abszolút értéket kinyerni, az USA-ban pedig elektromos feszültséggel játszanak, miszerint mennyi volt feszültség szükséges egy bizonyos tömeg „lebegtetésére”.

A hétköznapi életben (pl. a piacon) minket ugyan nemigen zavarna egy hajszálnyi különbség, hiszen egy sokat látott kisboltos továbbra is SI precizitással tudja, hogy milyen magasról kell 85 deka párizsit a mérlegre ejteni, hogy pont 1 kg-nak látszódjon. A dörzsöltebbek pedig simán visszakérdeznek, hogy “kettő lett, maradhat?” amikor mi csak 1 db almát kértünk…

Azonban százezres-milliós nagyságrendekben elég komoly zavart okozhat a sztenderd egység megingása, arról nem is beszélve, hogy pár mértékegység a kilogrammra épül, mint például a joule, ami annyi kifejtett energiamennyiséget jelent, ami egy 1 kg-os tömeg 1 méterre való elmozdításához kell. Vagy ott van még a candela, ami a fényerősség mértékegységeként használatos, azt joule/másodpercben mérik. Egy sor SI-mértékegység kerülhet tehát bajba, ha nem pontosítják a kilogramm sztenderdjét, becslések szerint főleg az elektronikai iparban fogják ezt megérezni a következő évtizedekben. A kutatás és méricskélés még folyik, addig is Le Grand K ül a trónján, amíg nincs tökéletes utód.