2040-et írunk, a hétköznapok és a hétvégék ugyanúgy váltogatják egymást, mint bármikor. Hamarosan egy újabb munkanap végéhez érünk. Már percek óta feszülten figyelem az óra percmutatóját – csak érnél már oda a tizenketteshez. Aztán megtörténik a csoda, öt órát jelez a ketyegő. Végre! Kilövök az irodaszékből, mint egy rakéta és rohanok a garázsba újonnan vásárolt négykerekűmhöz. Belépve a garázsba megpillantom a többi futurisztikus jármű között. Közeledve hozzá folyamatosan lassítok a tempón, odaérve vetek magamra egy pillantást az üvegszerű felületen. Meglazítom a nyakkendőm és bepattanok a leginkább pilótafülkére hasonlító beltérbe.
Stacy – így hívják a fedélzeti computert – kellemes hangon üdvözöl és megkérdezi, hogy milyen napom volt és milyen módon kívánok ma hazautazni. Milyen hülye kérdés, gondolná a múlt embere, azonban a jelenben választhatok, hogy én vezetek vagy rácsatlakozom a vasúthoz hasonlító, közvetlen az autóút mellet haladó kötött pályára. Így nincs más dolgom, mint hátradőlni a székben, viszont most, én vezetek!
Emlékszem mikor tiniként olvastam először az AKA24-ről, ami abban az évben megnyerte a Michelin Challenge Design második helyezését. 2014-ben el sem tudtam képzelni, hogy három kínai huszonéves egyetemista (Zhen Qiu, Haowen Deng, Dong Chuang) elképzelése valaha is valóság lesz, erre tessék, itt ülök benne.
Vezetés közben eszembe jutnak a cikk sorai, miszerint a normál használat mellett a jármű, a Batman: Kezdődik című film ihlette ultrakönnyű, elektromosság hatására merevvé váló anyagból készülő kerekeken gördül. Azonban ha úgy döntök, hogy csatlakozom a Maglevhez hasonlító, elektromágneses hullámokkal működő pályára, az „felszippant” és közben a kerekek esernyő módjára összecsukódva eltűnnek a futóműben, a jármű pedig, kilencven fokban megdől. Természetesen a fülke mindig vízszintes helyzetben marad.
Ha már így eszembe jutott Batman, vezetés helyett inkább felpattanok a kötött pályára és megnézem a trilógia első részét. Igazi klasszikus! Addig Stacy hazavezet helyettem.
Hé, mi ez a fura csörömpölő hang a filmben, olyan a hangja mint egy vekkeré. Basszus, az ébresztőóra, pattanok fel az ágyból. Lassan kezdem felfogni, hogy az egész csak álom volt, de nem teljesen. Lenézek és az ágyam mellett ott hever a bekapcsolva felejtett laptop, a böngészőben pedig megnyitva a Michelin Challenge Award honlapja. Második helyezett koncepció az AKA24.
Kapcsolódó cuccok:
1 hozzászólás