AKA24 – Vezetni vagy nem vezetni: ez itt a kérdés

By  | 

2040-et írunk, a hétköznapok és a hétvégék ugyanúgy váltogatják egymást, mint bármikor. Hamarosan egy újabb munkanap végéhez érünk. Már percek óta feszülten figyelem az óra percmutatóját – csak érnél már oda a tizenketteshez. Aztán megtörténik a csoda, öt órát jelez a ketyegő. Végre! Kilövök az irodaszékből, mint egy rakéta és rohanok a garázsba újonnan vásárolt négykerekűmhöz. Belépve a garázsba megpillantom a többi futurisztikus jármű között. Közeledve hozzá folyamatosan lassítok a tempón, odaérve vetek magamra egy pillantást az üvegszerű felületen. Meglazítom a nyakkendőm és bepattanok a leginkább pilótafülkére hasonlító beltérbe.

aka24_00

Stacy – így hívják a fedélzeti computert – kellemes hangon üdvözöl és megkérdezi, hogy milyen napom volt és milyen módon kívánok ma hazautazni. Milyen hülye kérdés, gondolná a múlt embere, azonban a jelenben választhatok, hogy én vezetek vagy rácsatlakozom a vasúthoz hasonlító, közvetlen az autóút mellet haladó kötött pályára. Így nincs más dolgom, mint hátradőlni a székben, viszont most, én vezetek!

Emlékszem mikor tiniként olvastam először az AKA24-ről, ami abban az évben megnyerte a Michelin Challenge Design második helyezését. 2014-ben el sem tudtam képzelni, hogy három kínai huszonéves egyetemista (Zhen Qiu, Haowen Deng, Dong Chuang) elképzelése valaha is valóság lesz, erre tessék, itt ülök benne.

AKA24

Vezetés közben eszembe jutnak a cikk sorai, miszerint a normál használat mellett a jármű, a Batman: Kezdődik című film ihlette ultrakönnyű, elektromosság hatására merevvé váló anyagból készülő kerekeken gördül. Azonban ha úgy döntök, hogy csatlakozom a Maglevhez hasonlító, elektromágneses hullámokkal működő pályára, az „felszippant” és közben a kerekek esernyő módjára összecsukódva eltűnnek a futóműben, a jármű pedig, kilencven fokban megdől. Természetesen a fülke mindig vízszintes helyzetben marad.

aka24_02

Ha már így eszembe jutott Batman, vezetés helyett inkább felpattanok a kötött pályára és megnézem a trilógia első részét. Igazi klasszikus! Addig Stacy hazavezet helyettem.
Hé, mi ez a fura csörömpölő hang a filmben, olyan a hangja mint egy vekkeré. Basszus, az ébresztőóra, pattanok fel az ágyból. Lassan kezdem felfogni, hogy az egész csak álom volt, de nem teljesen. Lenézek és az ágyam mellett ott hever a bekapcsolva felejtett laptop, a böngészőben pedig megnyitva a Michelin Challenge Award honlapja. Második helyezett koncepció az AKA24.

Kapcsolódó cuccok:

1 hozzászólás