55.000 magos szuperszámítógéppel készült a Disney legújabb animációs filmje

A Disney következő egészestés animációs filmje, a Big Hero 6 (magyar címe Hős6os) látszólag egy újabb aranyos történetnek ígérkezik egy jámbor robot kalandjairól, ám szerencsére közel sem egy újabb Wall-E koppintásról van szó. A nagy büdzséből készülő film az első animációja lesz a Disney-nek, amit a 2009-ben felvásárolt Marvel-univerzumból kölcsönöznek, így a készítés során mindenképpen valamilyen forradalmi megoldást szerettek volna alkalmazni.

A Big Hero 6-hez egy eddig egyáltalán nem alkalmazott, teljes egészében a Disney által fejlesztett és még egyelőre béta verziós renderelő szoftvert használtak, a Hyperion-t, ami a stúdió eddigi legambíciózusabb és egyben legkockázatosabb vállalkozása volt a kutatás-fejlesztési területen, 10 ember dolgozott rajta hozzávetőleg 2 évig, és végig benne volt a levegőben, hogy az utolsó pillanatban egy B-tervvel kell előállniuk, ha esetleg nem vált volna be az új technológia.

A Tangled (Aranyhaj és a nagy gubanc) című filmjükben ugyan már használtak egy Tonic nevű renderelős szoftvert Rapunzel hajának tökéletes vizualizálására, ám a Tonic ezúttal csak egyike volt annak a három tucatnyi szoftveres eszköznek, amit a stúdió a siker érdekében bevetett.

A Hyperion tulajdonképpen egy olyan élethű megvilágításért felelős szimulátorprogram, amihez hasonló technológiát eddig még nem igazán alkalmaztak, a filmbeli képzeletbeli helyszín, San Fransokyo (ami San Francisco és Tokyo összemosása) megjelenítéséhez viszont olyan komplex számítási kapacitás volt szükséges, hogy azt csak egy 55.000 magos szuperszámítógép segítségével voltak képesek megoldani, ráadásul a környezeti effektek valósághű megjelenítését és a szereplők megvilágítását 4 különböző szerverfarmról biztosították.

A manuális módszernél 10-20-szor gyorsabb automatizált rendszer naponta 400.000+ (nem ritkán milliós nagyságrendű) számítást végzett a Disney animációs részlege számára, és összesen 1.1 millió számítási órát használtak fel a szuperszámítógépek kapacitásából,  sőt egy külön szoftver, a Coda felelt csak azért, hogy a földrajzilag teljesen elkülönülő 4 renderfarmot egyáltalán egy szuperszámítógépként tudják kezelni.

Ezzel a kapacitással jelenleg már 10-naponta tudnának egy Tangled-minőségű animációt legyártani, itt viszont bőven volt mit renderelni: a 23 kerületben 83.000 épületet, 260.000 fát, 215.000 villanyoszlopot és 100.000 járművet képeztek le San Fransokyo utcáin úgy, hogy mindeközben 750.000-nyi teljesen egyedi városlakót is hozzáadtak az összképhez a Denizen nevű tool segítségével.

A főszereplő Baymax felfújható műanyag robot és a többi rajszerűen mozgó minidrón egyébként nem teljesen a képzelet szüleményei, hanem nagyon is létező tudományos alapokon nyugszanak, többek között az MIT és a tokiói egyetem is segédkezett a minél realisztikusabb megalkotásukban, a történethez pedig olyan, 5-10 év múlva már olyan mindennaposnak számító technológiákat vették alapul, mint amilyenek a jelenleg is alkalmazott kórházi robotok Japánban. A tudományt és technológiát dicsőítő animációs film mindenesetre mérföldkő lehet a filmkészítésben, ideje lesz hát hozzászokni, hogy a jövő rajzfilmjeit szinte teljes mértékben szuperszámítógépek gyártják majd.