Heti Kultplay: LEGO Olimpia, Peking

A Kultplay bloggerei bőszen fogadkoznak, hogy nem írnak többet az olimpiáról, de csak nem tudnak ellenállni a kísértésnek és a vihar előtti csend óráit még megbolygatják egy posttal. Pár nap és kizárólag Peking szerepel majd a híradásokban, ahol sportolók cicanadrágban ugrándoznak, meg versenyt úsznak a nemzetállamok közötti nemes versengés jegyében. Bah! Kísért a huszadik század. Ön kinek drukkol? – teszi fel razo a kérdést. Mi természetesen a magyaroknak, hisz mi is magyarok vagyunk. Reméljük, sok aranyat hoznak haza fiaink-lányaink.

Oké, mielőtt infarktust kap itten nekünk a megbotránkozástól, meg nekiáll méltatlankodni a Twitteren, hogy mit írtunk le megint, rátérünk a tárgyra mint Kaplár F. József 2002-ben a szöuli vébédöntő közvetítése közben, amikor a neves riporter olyan svunggal és annyiszor lépett a tettek mezejére, hogy félidőben már konkrétan nem volt képes a kamerába fókuszálni, alig forgott a nyelve, a mellette ülő Puhl Sándor pedig hangosan kuncogott rajta.

Szóval. Két okból érdekeli a Kultplay-t az olimpia: az egyik, hogy sokat nevethetünk majd a temérdek hordalék láttán, amit a három hetes megarendezvény a felszínre dob. Olyat, mint ez a Hong Kong-i projekt például, egy komplett LEGO Olimpiai Park. 300 000 kocka, 4500 figura, lenyűgöző munka! Aztán ott vannak az épületek, amiket látni kell: a Madárfészek stadion, meg a Water Cube uszoda, ezek miatt leülünk majd a tévé elé, mint régen, amikor Chrudinák Alajos megmutatta a családnak, hogyan élnek és dolgoznak az elvtársak a Közel-Keleten. Ráadásul a megnyitót idén nem Vitray "a hétszázát neki" Tamás közvetíti (legalábbis úgy tudjuk, nem vitték ki Pekingbe az öreget), szóval tényleg lehet, hogy megnézzük az ünnepséget. Aztán kényelmesen hátradőlünk, vagy elmegyünk kirándulni, esetleg főzünk halászlevet bográcsban, sokat alszunk és élvezzük a tizenhat nap csendet, amikor végre valóban nem történik majd semmi, de semmi érdekes.