Úgy 25-30 évvel ezelőtt a telekommunikáció nagyjából egyet jelentett az utcai telefonfülkével. A kiváltságosoknak volt otthon is, persze vezetékes. A telefonfülke funkciója, hogy kizárja az utca zaját, a telefonfülkébe általába csak telefonálni ment az ember, cserébe valóban csak a beszélgetésre koncentrált.
Most a mobilok agresszív térhódításával bármikor, bárhonnét beszélhetünk és ezt ki is használjuk. Vezetés közben, WC-n koncentrálva, TV-t nézve, evés közben, bevásárlás alatt, ha közben más is hív átkapcsolunk, hívást várakoztatunk, folytatjuk, felvesszük megbeszélésen, vacsora közben, bárhol, bármikor. A kommunikáció az időkihasználást tekintve hatékonynak tűnhet, azonban a rengeteg párhuzamos cselekvés és zavaró külső tényező miatt minőségét tekintve sokszor egyenlő a nullával. A figyelemelterelő mellékcselekvések, zajok miatt sokszor csak igenezünk, anélkül hogy valóban felfognánk mit mondott a másik. Szavak, mondatok esnek ki.
Az Isophone projekt ennek a számukra lehetlen helyzetnek üzen hadat óriás mutáns vizibolhaként lebegő monstre headsetjével, mely tökéletes izoláltságot ígér. Minden receptorunkkal a kommunikációra koncentrálva merülhetünk el nem csak a beszélgetésben, hanem a vízben is.
Az Isophone látványától valószínűleg mindenki padlót fog. A valós szituációban teljesen életképtelen megoldás minden képzeletet felülmúl. Szerencsétlen usert a telefonáláshoz fürdőgatyára vetkőztetik, belökik a mélyvízbe, fejére fémkalodát húznak, melyből ki sem lát. Egy ilyen helyzet ellazulás helyett egy vasálarcosból is előhozza a mélyen megbúvó klausztrofóbiát. Aztán jöhet a tárcsázás. Videó a tovább után……
12 hozzászólás