A múlt heti PS4-premier után a Microsoft rivális konzolja, az XBox One most pénteken debütált az USA-ban, így közelebbről is szemügyre vehetjük a next-gen konzolháború másik résztvevőjét. Szinte hihetetlen, de a nagy előd, az XBox 360 már 2005. májusa óta van forgalomban, tehát több mint 8 éve, így éppen ideje volt nekik is szintet ugrani.
Az új XBox One egy mozgásérzékelős Kinect-vezérelt, médiatartalomra fókuszáló, kábeltévéket becsatornázó szórakoztató-centerré vált. Hardver szempontjából a változás szembeötlő, hiszen közel sem olyan hivalkodó vagy épp figyelemfelkeltő designt kapott, mint a PS4, inkább kicsit visszafogott, esztétikus set-top-boxra emlékeztet, egyesek szerint olyan, mintha az XBox 360 megevett volna keresztben egy 360 slim verziót, néhány tesztelő viszont egyenesen egy VCR-lejátszóhoz hasonlította.
A méretekre jellemző, hogy még egy PS4 is kényelmesen elférne a tetején, pedig az sem kicsi, mindenesetre a hűtés most már kellően stabil lesz ahhoz, hogy az új konzol elkerülje az elődnél elhíresült „red ring of death” hibát, amit a hardver-komponensek meghibásodása mellett nagyrészt a túlmelegedés okozott.
A kontroller kismértékben változott elődjéhez képest, kompaktabb és némileg nehezebb lett, a d-pad részt teljesen átdolgozták, a thumbstick-ek pedig egy fokkal kisebbek lettek, viszont a gumis szélük jobban barázdált a könnyebb kezelhetőség érdekében, ezen kívül a triggerek is megújultak, hiszen halkalbbak és könnyebb lenyomni őket akció közben, a bumper-gombok pedig megnagyobbodtak.
Mindezek apróságoknak tűnhetnek, ám jelentősen javítják a játékélményt, arról nem is beszélve, hogy az új Kinect-el 100%-osan együttműködik, a mozgásérzékelő például észreveszi, ha letesszük a kontrollert, ami ekkor azonnal átkapcsol energiatakarékos stand-by üzemmódba. Egyedül a két AA ceruzaelemes megoldás tűnik idejétmúlt konstrukcióknak, bár még így is bírta másfél hétig a nyüstölést a tesztek során.
A játékok tekintetében a kezdeti felhozatal még ugyanolyan szegényes, mint a PS4 esetében, hiszen a visszafelé kompatibilitást itt is teljes mértékben kizárták, mindenesetre debütáláskor a Forza Motorsport 5, Dead Rising 3, a Killer Instinct, a Ryse: Son of Rome és a Crimson Dragon, illetve Kinect-hez a Kinect Sports Rivals Preseason lesznek a legerősebb húzócímek a 22 játékból.
Minőségre nagyon nem lehet panasz, a PS4-el majdhogynem azonos teljesítményt nyújtanak a játékok, egyedül a 1080p-hez szokott felhasználóknak lehet kissé zavaró némelyik játéknál a 720p-re skálázott felbontás. A játékok telepítése természetesen kötelező az új XBox-ban, amikhez egy 500 GB kapacitású vinyó szolgáltatja a tárhelyet, ám ne tévesszen meg senkit a nagy méret, 40-50 gigás játékoknál hamar betelik ez is, és akkor lehet cserélni a SATA II 2.5 típusú HDD-t, ami ugyan nem lehetetlen, ám nagyságrendekkel nehezebb művelet, mint a PS4-nél, ráadásul elveszik a garancia is.
Az egyik legnagyobb újdonság az XBox One-al kapcsolatban, hogy a Kinect immár az alapfelszereltség részévé vált, részben ez az oka annak, hogy Microsoft-konzol 500$-ba kerül, kereken 100 dollárral többe, mint a Sony játékgépe. Azon kívül, hogy finomodtak a mozgást érzékelő szenzorai, képes megkülönböztetni az apróbb kézmozdulatokat és arcról felismeri az egyes játékosokat, mégis a hangvezérlés a Kinect igazi újdonsága. A játékokon kívül a főmenüben és az app-okban is szinte mindent irányíthatunk szóban, jellemzően ilyen parancsokra kell gondolni: „XBox, go to Skype”, „XBox, select!”, „XBox, watch TV.” „XBox, go to Forza Motorsport 5” (figyelem, teljes cím kell!), “XBox, go home!” vagy „XBox, browse to PTO”. Halkabb parancsokat is megért, viszont ha van háttérzaj, akkor kedvesen megkér minket a Kinect, hogy legyünk halkabbak és ismételjük meg a parancsot, ami vicces szituációkat eredményezhet, ha van otthon egy kutyánk vagy éppen egy kisebb házibulit tartunk a lakásban. Mindenesetre a tesztek többségénél 90-95%-os pontosságot állapítottak meg, ami hangvezérlés szempontjából egyáltalán nem számít rossz eredménynek.
Ejtsünk néhány szót a felhasználói interfészről is, ami már-már zavarbaejtően hasonlít a Windows 8 operációs rendszerre, hiszen csupa élő csempét találunk a főmenüben (ami XBox-nál a Dashboard), itt két sávba rendezték az alkalmazásokat, így könnyedén navigálhatunk közöttük, akár egyszerű karlendítésekkel is.
Van itt a játékok ikonjain kívül Xbox Music, Featured Items, SkyDrive, és természetesen Internet Explorer böngésző is (mi más). A közösségi funkciók nagyban hasonlítanak a PS4-nél látottakra, itt is lehet gyűjteni az avataros játékostársakat vagy igazi barátokat, meg lehet osztani az eredményeket, figyelemmel lehet követni az activity feed-eket és a notification-öket, továbbá fel lehet venni hangalámondásos gameplay-videókat a Project Upload app-al, 5 perces limittel.
A tv-s funkciók nagy hangsúlyt kaptak az új konzolban a HDMI-bemenetnek köszönhetően, hiszen ezzel gyakorlatilag kiiktatható a sima set-top-box, és minden kábeltévés tartalom átcsatornázható erre a platform-ra, legalábbis Amerikában. A PS4-hez hasonlóan megtalálhatóak itt is az olyan dedikált média app-ok, mint például a Netflix, a Hulu Plus és az Amazon Instant Video, sőt amellett, hogy mindezeket hanggal és kézmozdulatokkal vezérelhetjük, a Smartglass alkalmazás segítségével iOS, Android és WP8 alapú okostelefont is bevonhatunk a mókába egy kiegészítő remote-ként.
Összegezve, az integrált televíziós és szórakoztató funkciók, a hangvezérlés és az XBox 360-hoz képest nyolcszoros grafikai teljesítmény-javulás sokaknál az XBox One felé dönti majd el a mérleg nyelvét, amennyiben újgenerációs konzol vásárlásán töri a fejét, ám nem szabad elfeledkezni a plusz 100$-os árkülönbözetről, a hangvezérlés néhány hiányosságáról, illetve a 720p-s felskálázásokról. Az azonnali megvételt nem feltétlenül ajánlják a szakemberek, elég csak a PS4 megjelenése után jelentkező tömeges „blue light of death” jelenséget említeni, de pár hónap múlva, amikor már elégséges játékkínálat áll rendelkezésre és kiforrnak az új szolgáltatások, mindenképp megéri beruházni a jövő játékplatformjainak egyikére.
nincs hozzászólás