Az intelligens mosóporok korában cseppet sem lepődünk meg az intelligens digicameken, de ezennel nem állunk meg a mosoly- és arcfelismerésnél. Nadia messzebbre megy. Megmondja egy fotóról, hogy az kellően esztétikus-e és ha nem jön be neki keményen lepontozza.
A kamerán se élőkép, se LCD kijelző, de szerencsére még exponálás előtt Nadia arcunkba tolja a százalékot és ha az 40% alatti, akkor jobban tesszük, ha nem nyomjuk le teljesen a gombot, hanem jól újra komponáljuk a képet. 90% feletti érték már kiemelkedően jónak számít. Akár büszkék is lehetünk.
Ha jobban megnézzük, Nadia nem egy egyedi fejlesztésű kamera, sőt nem is egy rendes digicam, hanem egy Nokia N73-as bújik meg a sokat sejtető fekete dobozban, mely Bluetooth-on keresztül kommunikál a közelben lévő Mac-kel. A Mac pedig felküldi a fotót az esztétikai referencia motornak:), az Acquine-nek, mely visszalövi a pontszámot. Persze léteznek már WiFi-s kamerák, azzal egyszerűbb lenne a helyzet. De a lényeg nem is ezen van, hanem magán a Acquine motoron. Vajon milyen alapon, hogyan mondja meg egy gép valamiről, hogy az mennyire szép? Valószínűleg sehogy. Azért az algoritmus alapvetésire kíváncsi lennék, de az egyelőre nem publikus. Az biztos, hogy van benne egy kis humán crowdsourcing, azaz az Acquine site-ra feltöltött és emberek által kiértékelt 200 ezer fotó tagjeit, értékeit biztos figyelembe veszi.
Természetesen teszteltük Andrew Kupresanin még erősen gyerekcipőben járó projektjét. Nadia-t feltöltve 32,5%-ot kapunk, a Comói-tóról készített kisfelbontású kép 77%-ot kapott, Kiszel Tünde közelije 67%-ot, míg egy mind témájában, kompozíciójában és a kivitelezés minőségét tekintve is erős National Geographic címlapfotó mindössze 62%-ot ért el. Szóval egyelőre Nadia-t egyelőre még jobban tesszük, ha nem választjuk be a WorldPress Photo zsűrijébe… Videó a tovább után!
7 hozzászólás