A bionika a biológiát, a technikát és az elektronikát hivatott egyesíteni. Fő célja, hogy az élőlények felépítését és mechanizmusait gyakorlati szinten megvalósítsák mesterséges gépekben, mintegy lemásolva az evolúció által évmilliókig tökéletesített természetes szervezeteket. Azaz működésükben, mechanikájukban minél valósághűbb robotikus testrészeket és enyhe képzavarral élve robot-élőlényeket állítsanak elő.
A téma egyik nagymestere a német Festo berkein belül működő Bionic Learning Network, akiktől korábban már sok érdekességet láthattunk, de úgy néz ki ezúttal magukon is túltettek. Legújabb teremtményük a bionikus pingvin, mely amellett, hogy ijesztően valósághű (na jó a cápa orrát leszámítva) teljesen önálló életet él, szonár segítségével önállóan tájékozódik, úszik, interakcióba lép társaival és bizonyos feladatokban, például hátrafele úszásban, még le is pipálja hús-vér társait, hiszen ők erre képtelenek.
Az életnagyságú 77 centis, 9,6 kilós robotpingvinek váza hajlékony üvegszálas anyagból készült, mellyel remekül le tudják utánozniélő társaik mozgását. Apró motorok mozgatják a fejet, mely a mozgás irányát is meghatározza. Agyuk helyén egy 128 Mhz-es célprocesszor dolgozik, csupán 64Kbyte RAM-mal ez dolgozza fel a szonárból és a nyomásérzékelőből érkező jeleket és kelti életre a madarat. Egy aksitöltéssel 6-7 órát tudnak úszni kb. 5 km/h sebeséggel. Videó a tovább után!
Persze a Festóék nem nagyon tudták visszafogni magukat és a kutatás-fejlesztés során pár hasonlóan érdekes "melléktermék" is született, melyek bármelyike megérdemelne egy-egy külön postot.
Közülük is a legdurvább, ha nem maga a fő attrakció, a pingvinek repülő változata. A videót nézve először biztos voltam benne, hogy a csarnok légterében úszkáló fémesen csillogó robotlények csak 3D animációk lehetnek. Aztán a damilt keresem. Végül jól kiderül, hogy extra könnyített (a 370 centis óriáspingvinek mindössze 1 kg-t nyomnak) és héliummal töltött lényekről van szó, melyek önállóan úsznak a levegőben a kis ultrahangos kütyü által láthatatlanul behatárolt téren belül.(1:06)
Aztán a más módon, de a pingvin alkatrészeként is felhasznált robotkart, nagy vasak és csapágyak helyett az izmokhoz, inakhoz hasonló könnyű, de erős és rugalmas üvegszál kábelek mozgatják. Csuklók és fix elemek nélkül egy 1m3-es térben szinte bárhova oda tud nyúlni és meg tudja fogni az alakjától függetlenül és egy izzóhoz hasonlóan érzékeny tárgyat sem roppant össze. (1:47)
Az interaktív fal is érdekes ugyan, de a pingvinek nyomába sem lép, illetve ennek a gyakorlati hasznosságát tudom legkevésbé elképzelni a dekorációs értéken kívül (2:50)
Aztán jön az iFab a Festo 3D nyomtatója, melynek árát ugyan nem közlik, de állítólag akár otthonra is megengedhető. Érdekessége, hogy nem csak speciális anyagból tudja nyomni a 3D tárgyakat, gyors prototípusokat, hanem akár csokival is megtölthetjük és nyomtathatunk vele egy csonkagúla alakú sportszeletet. (3:16)
Végül a jövő LEGO-ja a Molcecube, azaz molekula kocka. Bármelyik oldalukon egymásba pattintható hitech építőkockák, melyek mindegyikében egy chip figyel. Az összeillesztett kockák saját magukon keresztül, láncban jutattják tovább a működéshez szükséges energiát és a vezérlésükhöz szükséges adatokat, információkat, utasításokat. A kockák átlós tengely mentén el tudnak fordulni, a kockákon kívül pedig egyéb (pl. robotkar) alkarészek is rendelkezésre állnak, így a jövő óvodájában fakocka helyett már saját robotjaikat programozhatják a jóllakott napközisek, ami érdekes, de nem feltétlenül jó dolog. Videó a tovább után!
18 hozzászólás