Már nincs messze az az idő, amikor ténylegesen létrejöhetnek az önellátó, vándorló városok a Föld különböző pontjain. Maga az elképzelés egyébként nem újkeletű, Ron Herron brit építészmérnök már a 60-as évek óta foglalkozik a sétáló város ötletével, ám öt évtizeddel később úgy tűnik, már komolyan veszik egy ilyen építmény létjogosultságát, Manuel Dominguez a madridi ETSA egyetemről legalábbis tökéletesen lemodellezett egy működőképes változatot Very Large Structure névre hallgató diplomamunkájában.
A rendkívül precízen megtervezett mobil településnél mindenre gondolt, az áramellátástól kezdve a lakóövezeteken és ipari zónákon keresztül egészen a rá tervezett reptérig, sőt szórakoztatipari létesítmények formájában a társadalmi szempontokról sem feledkezett meg.
Látványban ugyanúgy hajaz a Star Wars-ból ismerős sivatagi Jawa Sandcrawler-re, mint egy Északi-tengeri olajfúró platformra, továbbá van egy kis NASA űrrepülő-szállítós beütése is, sőt a világ legnagyobb földmunkagépe a 13.500 tonnás Bagger 288 sem áll messze tőle, mindenesetre a méreteit illetően némelyik rekorder felhőkarcoló majdhogynem eltörpül mellette:
És hogy mi értelme megépíteni egy ilyen utópisztikus várost azon túl, hogy csillagászati összegből lenne csak kivitelezhető? Dominguez elképzelése szerint a nomád település a lánctalpak segítségével olyan területekre mozgatható majd, ami erőforrásokban gazdag, beleértve az emberi erőforrást is, vagyis meg lehetne előzni az olyan városok kialakulását, mint amilyen a gazdasági válsággal és elvándorlással sújtott Detroit.
Más szóval majd a hegy megy Mohamedhez, a település és azok munkásai igazodnak a gyárakhoz, bányákhoz és mezőgazdasági területekhez, nem pedig fordítva, a kedvezőtlenebb éghajlati változások esetén pedig akár azonnal tovább is lehet állni, bár az új szomszédok nem tudni, ezt mennyire értékelik majd.
Ha nagyobb méretekben gondolkodunk, nem nehéz belátni, hogy a jövőben más bolygókon is nagyobb értelme lesz ilyen mobil állomásokkal kolonizálni a Naprendszert.
4 hozzászólás