Térhajlító űrhajó-koncepció némi NASA-hátszéllel

Mark Rademaker kicsit előreszaladt a csillagközi űrutazás témájában, amikor az első képeket publikálta az IXS Enterprise űrhajó koncepciójáról. A hónapok alatt több fényévet megtevő, a teret meghajlító hajtóművel (warp drive) vagy egyéb hyperdrive-val felszerelt űrjármű terve ugyan még egy jó darabig a sci-fik tartományában marad, hiszen a fénysebességnél (300.000 km/s) gyorsabban a fizika törvényei szerint semmi sem utazhat, a NASA-nál mégis látnak némi esélyt ennek a korlátnak a megkerülésére.

A Voyager-1 mindössze 116 csillagászati egységet tett meg 1977-es kilövése óta (116 x 150 millió km = 17,4 mrd km vagy 16 fényóra), így 75.000 évbe telne, mire elérné a legközelebbi csillagot, a 4,3 fényévre lévő Proxima Centaurit (már ha egyáltalán a jó irányba indult volna el), ám az IXS Enterprise designja az eddigi próbálkozásokhoz képest legalább már megpróbál tudományos alapokon közelíteni a problémához.

Rademaker erősen épített Dr. Harold White NASA-mérnök számításaira és a térhajlítást elméleti szinten lehetővé tévő „térbuborék” elképzelésre, miszerint a tér a meghajtó mögött kitágul, előtte pedig összehúzódik, miközben a jármű egy kis térbuborékban van, az űrhajó és annak utasai pedig zéró sebességgel rendelkeznek. Ennek megfelelően az űrhajót úgynevezett tóruszokkal (fánk:) venné körül, szervizmodulokat és vezérlőegységeket képzelt el a hiperugráshoz, és persze jelentősen átdolgozta a Star Trek-es Enterprise elemeit.

A kvantumfizikai határokat feszegető űrhajó-koncepció nem valószínű, hogy ebben a formában valaha is megvalósul majd, mindazonáltal a téma erősen foglalkoztatja a játékfejlesztőket és Hollywood-ot egyaránt, az év második felében Christopher Nolan Interstellar c. mozifilmje, illetve a Civilization-játékok utódja, a Beyond Earth is megpróbál választ adni a csillagközi utazás módjára.